Ha a társaid körében tapasztalsz gyanús külső tüneteket, esetleg valamilyen testi elváltozást, fontos, hogy olvasd el az alábbiakat!

Lehet, hogy észrevetted, hogy a barátod teste változik: fogyott, a szemei karikásak, az arca sápadt. Néha réveteg a tekintete, a fizikumát gyengének látod, de olykor esetleg szokatlanul túlmozgásos, aktív. Ezek a jelek arra utalhatnak, hogy valami nem stimmel, és a barátod teste-lelke most kimerült, még ha ő nem is beszél róla nyíltan.

• Ha aggódsz érte, fontos, hogy elmondd neki az érzéseidet úgy, hogy közben ne kritizáld őt. Beszélhetsz arról, hogy észrevetted a változásokat, és nem érted teljesen, mi történik, de ettől még mellette állsz.
• Ne a külső megjelenését minősítsd, hanem az egészségével és jóllétével kapcsolatos aggodalmadat oszd meg. Biztosíthatod arról, hogy bármit elmondhat neked, és te próbálsz segíteni, de ehhez az ő őszintesége is kell.
• Ha arra kér, hogy legyél a cinkosa, mérlegeld, hogy a titoktartás nem veszélyezteti-e őt vagy másokat; a biztonságról való gondoskodás néha azt jelenti, hogy beavatsz egy felnőttet.
• Ne próbáld egyedül vinni a terhet: kérj segítséget egy megbízható felnőttől – például szülőtől, pedagógustól, iskolai szociális munkástól vagy iskolapszichológustól. Ezzel nemcsak a barátodat segíted, hanem magadat is támogatod.

Ha azért vagy itt, mert úgy érzed, valami nincs rendben veled – furcsán érzed magad, aggódsz a saját állapotod, szokásaid miatt, vagy a környezeted jelez vissza dolgokat, amiket nehéz megérteni –, akkor fontos, hogy tudd: nem vagy egyedül. Olvasd el, mit tehetsz magadért, hogyan kaphatsz támogatást!

Ha úgy érzed, hogy a testedben vagy a közérzetedben változások történnek, amiket nehéz megérteni, fontos, hogy tudd: nem vagy egyedül, és ezek a jelek arra figyelmeztethetnek, hogy a tested és a lelked kimerült.

Előfordulhat, hogy fogyást tapasztalsz, a szemed alatt karikák jelennek meg, az arcod színtelen, sápadt. Néha a tekinteted révetegnek tűnik, a fizikumod gyengének, de előfordulhat, hogy szokatlanul túlmozgásos vagy aktív leszel.

Ezekkel a változásokkal nem kell egyedül megbirkóznod. Gondolkodhatsz a miértekről, ezekről is beszélj bátran! Ha úgy érzed, bizonytalan vagy, vagy nem szívesen látod azt a valakit, aki a tükörből visszanéz rád, beszélj róla olyasvalakivel, akiben megbízol – szülővel, pedagógussal, iskolai szociális munkással vagy iskolapszichológussal. Kérj segítséget, ez nem gyengeség, hanem egy bátor lépés a tested és a lelked védelmében.

• Fontos, hogy ne maradj egyedül ezekkel az érzésekkel. Beszélhetsz valakivel, akiben megbízol, akár szülővel, pedagógussal, iskolai szociális munkással vagy iskolapszichológussal.
• Ne feledd, hogy nem kell szégyellned, ha bizonytalan vagy vagy nehezen érted, mi történik veled. Ha valaki aggódik érted, próbálhatsz nyitott lenni felé, elmondhatod az érzéseidet, de az is rendben van, ha most még nem tudsz mindent megosztani.
• Ha arra kérnek, hogy tarts titkot, mindig mérlegeld, hogy ezzel nem kerül-e veszélybe a biztonságod vagy másoké. A segítségkérés nem gyengeség – épp ellenkezőleg, a tested és a lelked védelmében tett bátor lépés.

Előfordulhat, hogy a diák testsúlya hirtelen megváltozik, legtöbbször fogyást tapasztalsz nála. Szemei karikásak lehetnek, arca sápadt vagy színtelen, tekintete gyakran réveteg. Fizikuma gyengének tűnhet, és bizonyos esetekben szokatlanul túlmozgásos vagy rendkívül aktív lesz.

Ezek a jelek nem feltétlenül jelentik, hogy azonnal komoly probléma áll a háttérben, de tartósan jelenlévő változások esetén érdemes fokozott figyelmet fordítani a diák testi és lelki állapotára. A cél, hogy a tanár érzékelje a jeleket, és empatikusan, együttműködően közelítsen a diákhoz.

• Hogyan támogathatod a diákot testi változások esetén?
• Beszélgethettek az étkezési és alvási szokásairól! Érdemes felmérni, hogy többé-kevésbé egészséges rutint követ-e.
• Elmondhatod neki, hogy aggódsz, és nem érted teljesen a változások okát.
• Kerüld, hogy a megjelenését kritizáld, vagy „címkékkel” illesd! Fogalmazd meg az aggodalmadat az egészségével kapcsolatban, ne a külső megjelenésére helyezd a hangsúlyt.
• Biztosíthatod róla, hogy bármit elmondhat neked! Nem a büntetés a cél, hanem a megoldás keresése – ehhez azonban szükség van az ő őszinteségére is.
• Tisztázd, hogy bízhat benned, de tedd nyílttá, mikor kell másokat is bevonni a megosztott információkba (például ha önmagára vagy másra veszélyes).
• Jelezd, hogy a szülővel is szeretnéd megosztani az aggodalmaidat! Ha nyílt lapokkal játszol, és nem a háta mögött történnek az események, kisebb a bizalomvesztés esélye.
• Kérd ki a kollégák véleményét is! Beszélj az iskolai szociális munkással vagy az iskolapszichológussal, és ne maradj egyedül a kételyeiddel vagy félelmeiddel.