Ha a társaid körében tapasztalsz furcsa szokásokat vagy viselkedést, ami az egyre romló teljesítményt érinti, fontos, hogy olvasd el az alábbiakat!
Lehet, hogy a barátod nem akar iskolába, edzésre vagy különórára menni, és látszólag nem érdekli a várható eredménye.
Észreveheted, hogy érdektelen az eredményeivel kapcsolatban, vagy éppenséggel erős szorongást tapasztalsz nála a teljesítménye miatt.
Lehet, hogy nem vesz részt olyan feladatokban, amelyek a teljesítmény visszajelzésére szolgálnak, például dolgozat írásakor.
Gyakran a körülményekre – pedagógusokra, edzőre, iskolára vagy az otthoni helyzetre – hárítja a felelősséget, akár oly módon, hogy közben figyelmen kívül hagyja saját befolyását eredményei alakulására.
Előfordulhat, hogy az eddigi érdeklődési köreit hanyagolja, és új dolgok sem kötik le a figyelmét.
Lehet, hogy a jövővel kapcsolatban közömbös: „lesz, ami lesz” hozzáállást tanúsít.
Ne hagyd figyelmen kívül a jeleket! Beszélgess vele nyugodtan, elfogadó légkörben.
Ha aggódsz érte, ajánld fel, hogy együtt keressetek segítséget egy felnőttől, legyen az szülő, pedagógus vagy iskolapszichológus!
Mit tehetsz most?
- Érdemes megkérdezni tőle, hogy szerinted miben tudnál segíteni neki, és azt is, hogy szerinte ki tudná még támogatni.
- Elmesélheted, ha veled is történt már hasonló, elmondhatod, mi vezetett oda és hogyan próbáltad megoldani a helyzetet. Mindenki más, és nem biztos, hogy a te módszered számára is működik, de ettől még reményt adhat.
- Biztosíthatod róla, hogy bármit elmondhat neked, próbálsz segíteni. Ehhez azonban fontos az ő őszintesége.
- Ha arra kér, hogy legyél a cinkosa, és ne áruld el őt, mérlegeld, hogy a titoktartás nem kerül-e veszélybe. Emlékeztesd magad, hogy a felnőtt bevonása a biztonságot szolgálja.
- Ne cipeld egyedül a terhet! Kérj segítséget egy felnőttől – legyen az szülő, pedagógus, iskolai szociális munkás vagy iskolapszichológus – az ő érdekében és a saját érdekedben is.
Ha azért vagy itt, mert úgy érzed, valami nincs rendben veled – furcsán érzed magad, aggódsz a saját állapotod, szokásaid miatt, vagy a környezeted jelez vissza dolgokat, amiket nehéz megérteni –, akkor fontos, hogy tudd: nem vagy egyedül. Olvasd el, mit tehetsz magadért, hogyan kaphatsz támogatást!
Ha az iskolai teljesítményed romlik, és egyre kevésbé érdekelnek a korábbi eredményeid, fontos, hogy tudd: nem vagy egyedül, és nem kell elrejtened az érzéseidet.
Lehet, hogy nem szeretnél iskolába, edzésre vagy különórára menni, és gyakran szorongsz a teljesítményed miatt. Észreveheted, hogy elkerülöd a feladatokat, amik visszajelzést adnának az eredményeidről, vagy egyszerűen csak tehetetlennek érzed magad velük szemben.
Előfordulhat, hogy az eddigi érdeklődési köreid már nem kötnek le, és az új dolgok sem foglalkoztatnak, vagy a jövővel kapcsolatban közömbösnek érzed magad. Ez teljesen normális lehet abban a helyzetben, amikor nehézségekkel küzdesz.
Ne feledd, hogy beszélhetsz valakivel, akiben megbízol – szülővel, pedagógussal, iskolai szociális munkással vagy iskolapszichológussal. Ők segíthetnek átlátni a helyzetedet, és támogatni abban, hogy visszanyerd a kontrollt a mindennapjaid felett.
Az érzéseid kimondása nem gyengeség, hanem az első lépés afelé, hogy újra stabil legyen a napi rutinod és a teljesítményed. Ne maradj egyedül a romló eredmények nyomása alatt: kérj segítséget, mert megérdemled a támogatást.
Merj segítséget kérni!
- Érdemes elgondolkodnod rajta, kiben bízhatsz, akinek elmondhatod, mi nehéz számodra, és ki tudna támogatni abban, hogy visszanyerd a kontrollt a tanulmányaid vagy a mindennapjaid felett.
- Ha már előfordult veled hasonló, gondold át, mi vezetett oda, és hogyan próbáltad megoldani a problémát. Mi működött akkor? Nem biztos, hogy a korábbi módszereid most is sikeresnek bizonyulnak, de reményt ad annak tapasztalata, hogy régebben már képes voltál fordítani a helyzeteden. Ha máskor is tanácstalan voltál hasonló helyzetben, akkor segítség igénybevételével tehetsz lépéseket egy átfogóbb megoldás felé.
- Fontos, hogy őszinte legyél magaddal és másokkal is. Ha elmondod a nehézségeidet valakinek, aki segíteni próbál, az az első lépés a változás felé.
- Ha arra kérsz valakit, hogy tarts titkot, gondold át, nem kerül-e ezzel veszélybe a biztonságod. A felnőtt bevonása nem ellened van, hanem a biztonságodat szolgálja.
- Ne cipeld egyedül a terhet! Kérj segítséget valakitől – szülőtől, pedagógustól, iskolai szociális munkástól vagy iskolapszichológustól – az érdekedben és azért, hogy újra stabilabbnak érezhesd a mindennapjaidat.