Ha a társaid körében tapasztalsz furcsa szokásokat vagy viselkedést, ami a bezárkózásra utal, fontos, hogy olvasd el az alábbiakat!

Ha észreveszed, hogy bezárkózott, fontos, hogy érzékeltesd vele: valami megváltozott benne, és ez hatással van rátok. Lehet, hogy nem mozdul ki a saját világából, nehezen vonható be a közös tevékenységekbe, és úgy tűnik, mintha semmi sem érdekelné – vagy csak egyetlen dolog tölti ki a figyelmét. Nem feladatod, megfejteni ennek a pontos okát, elég ha észreveszed, hogy valószínűleg valamilyen nehézséggel küzd.

• Ha szeretnél segíteni neki, kezdd azzal, hogy őszinte kíváncsisággal kérdezed meg, hogyan érzi magát. Mondd el neki, hogy elszigeteltnek látod, de szeretnél mellette lenni. Kérdezd meg, mi foglalkoztatja mostanában, és hallgasd meg figyelmesen, próbáld megérteni, mi köti le, mi érdekli igazán.
• Kérhetsz tőle apróbb szívességet, ami lehetőséget ad számára a kapcsolatotok felélénkülésére. Biztosítsd róla, hogy bármit elmondhat neked, és próbálsz segíteni, ehhez azonban szükség van az ő őszinteségére is. Ha arra kér, hogy legyél a cinkosa és tartsd titokban a dolgait, mérlegeld, nem kerül-e ezzel veszélybe, és gondoskodj arról, hogy egy megbízható felnőttet is bevonj.
• Ne egyedül cipeld a terhet: kérj segítséget egy felnőttől – szülőtől, pedagógustól, iskolai szociális munkástól vagy iskolapszichológustól. Ez nemcsak a barátod biztonságát szolgálja, hanem a saját nyugalmadat is.

Ha azért vagy itt, mert úgy érzed, valami nincs rendben veled – furcsán érzed magad, aggódsz a saját állapotod, szokásaid miatt, vagy a környezeted jelez vissza dolgokat, amiket nehéz megérteni –, akkor fontos, hogy tudd: nem vagy egyedül. Olvasd el, mit tehetsz magadért, hogyan kaphatsz támogatást!

Ha úgy érzed, hogy bezárkózol, vagy észreveszed magadon, hogy egyre nehezebben kapcsolódsz másokhoz, fontos tudnod, hogy nem vagy egyedül ezzel. Lehet, hogy most kevés dolog köti le a figyelmed, vagy egyetlen tevékenység tölti ki a napjaidat, és nehezen találsz motivációt másra.

Nem kell egyedül megfejtened, mi zajlik benned, és nem kell szégyellned a bezárkózást. Ha szeretnél, beszélhetsz valakivel, akiben megbízol – szülővel, pedagógussal, iskolai szociális munkással vagy iskolapszichológussal –, aki segíthet megérteni és kezelni a nehézségeket. Ez nehéznek tűnhet - főleg akkor, ha a szoba magányában keresed a biztonságot - de ezzel együtt talán mégis szükséges. A segítségkérés bátor lépés, ami a saját jóllétedet szolgálja.

• Engedd meg magadnak, hogy valakivel beszélj az érzéseidről. Kezdheted azzal, hogy elmondod, hogyan érzed magad, mi foglalkoztat mostanában, mi köti le a figyelmedet, mi érdekel igazán.
• Ha szeretnél, próbálj apró lépéseket tenni a kapcsolatok felé, elég ha elfogadod mások apró közeledését: a szünetben menj valakivel közösen a suli büféjébe vagy együtt várjatok a buszra hazafelé menet. Nem kell azonnal neked kezdeményezned. Biztosíthatod magad arról, hogy nem kell mindent titokban tartanod, és hogy a segítségkérés bátor lépés.
• Ne cipeld egyedül a terhet: beszélj egy megbízható felnőttel – szülővel, pedagógussal, agy iskolapszichológussal. Ez a saját biztonságodat és nyugalmadat szolgálja.

Előfordulhat, hogy a diák beszűkültnek tűnik, mintha egy saját, elkülönült világban élne. Nem biztos, hogy mindig így volt: a változás figyelmeztető jel lehet.

Nehezen vonható be a kölcsönös kapcsolódásba, és elérhetetlennek tűnhet. Nem mutat érdeklődést mások iránt, és nem fogadja mások érdeklődését.

Gyakran előfordul, hogy látszólag semmi és senki nem érdekli, vagy csak egyetlen tevékenység tölti ki az érdeklődését.

Fontos, hogy a tanár ne próbálja erőszakkal „kihúzni” a diákot ebből az állapotból. A legfontosabb a megértésre törekvő megfigyelés, a nyitott, bizalmat sugárzó jelenlét, és az, hogy érzékeltesd: melletted biztonságban van.

• Őszinte érdeklődéssel kérdezd meg, hogyan érzi magát! Elmondhatod, hogy nagyon elszigeteltnek látod őt.
• Kérdezd meg, van-e olyan tevékenység (például számítógépes játék), ami leköti! Hagyjad, hogy meséljen róla, és próbáld megérteni, mi teszi számára érdekessé ezeket a tevékenységeket.
• Jelezd, hogy számítasz rá! Adj neki olyan feladatot, amelyben fontos pozícióhoz jut és sikerélményt szerezhet.
• Biztosíthatod róla, hogy bármit elmondhat neked! Nem a büntetés a cél, hanem a megoldás keresése – ehhez azonban szükség van az ő őszinteségére is.
• Tisztázd, hogy bízhat benned, de tedd nyílttá, mikor kell másokat is bevonni a megosztott információkba (például ha önmagára vagy másra veszélyes).
• Jelezd, hogy a szülővel is szeretnéd megosztani az aggodalmaidat! Ha nyílt lapokkal játszol, és nem a háta mögött történnek az események, kisebb a bizalomvesztés esélye.
• Kérd ki a kollégák véleményét is! Beszélj az iskolai szociális munkással vagy iskolapszichológussal, és ne maradj egyedül a kételyeiddel vagy félelmeiddel.