Ha a társaid körében tapasztalsz furcsa szokásokat vagy viselkedést, ami a felborult napirendet, életet érinti, fontos, hogy olvasd el az alábbiakat!

Előfordulhat, hogy a barátod már nem végzi el a korábban vállalt, rutinszerű feladatokat!

Lehet, hogy kimarad az iskolából, nem megy el az edzésre vagy különórára, és néha megmagyarázhatatlanul fáradékony vagy aluszékony.

Észreveheted, hogy kimarad a közös programokból, például kirándulásokról, és egyre kevésbé vonható be a közös aktivitásokba.

Amiben korábban megbízhattál benne – közös hobbik, iskolai projektek – most kiszámíthatatlan lehet.

Lehet, hogy a testi higiéniájára sem fordít most figyelmet.

Fontos, hogy figyelj az ilyen jelekre, mert jelezhetik, hogy nehézségekkel küzd, és segítségre van szüksége!

• Jelezheted neki, hogy aggódsz, és bizonytalan vagy a hogyléte kapcsán.
• Elmondhatod, hogy hiányzik neked a közösség életéből, és mennyivel jobb volt, amikor aktívan részt vett.
• Beszélhetsz arról is, hogy félelmet ébreszt, ha kiszámíthatatlan a holléte. Nyugodtan mondd el a saját érzéseidet ezzel kapcsolatban.
• Biztosíthatod róla, hogy bármit elmondhat neked, és te próbálsz segíteni! Ehhez azonban az ő őszintesége is szükséges.
• Ha arra kér, hogy tarts titkot, mérlegeld, nem kerül-e ezzel veszélybe! A felnőtt bevonása a biztonságról gondoskodik.
• Kérj segítséget egy felnőttől – szülőtől, pedagógustól, iskolai szociális munkástól vagy iskolapszichológustól! Ez az ő érdekében és a tiédben is fontos. Ne cipeld egyedül a terhet!

Ha azért vagy itt, mert úgy érzed, valami nincs rendben veled – furcsán érzed magad, aggódsz a saját állapotod, szokásaid miatt, vagy a környezeted jelez vissza dolgokat, amiket nehéz megérteni –, akkor fontos, hogy tudd: nem vagy egyedül. Olvasd el, mit tehetsz magadért, hogyan kaphatsz támogatást!

Ha úgy érzed, hogy nehézségeid vannak a napi rutin fenntartásában, és az életed kiszámíthatatlanná vált, jó, hogy itt vagy, és olvasod ezt.

Lehet, hogy észrevetted magadon, hogy egyre kevésbé végzed el a korábban megszokott feladataidat, vagy nehézséget okoz a rendszeres iskolába járás, edzésekre, különórákra eljutás. Néha talán indokolatlanul fáradtnak, aluszékonynak érzed magad.

Előfordulhat, hogy kimaradsz a közös programokból, kirándulásokból, és egyre kevésbé tudsz vagy akarsz bekapcsolódni a baráti vagy családi programokba. A korábban szeretett hobbik, projektek most kevésbé vonzanak, és nehézséget okoz, hogy megbízható legyél saját magad számára és másokkal szemben.

Lehet, hogy a testi higiéniára sem fordítasz figyelmet a koriábbiaktól eltérően. Ez mind jelezheti, hogy több támogatásra lenne szükséged.

Nem kell egyedül megbirkóznod ezekkel a nehézségekkel. Ha úgy érzed, segítségre van szükséged, érdemes beszélned valakivel, akiben megbízol – szülővel, tanárral, iskolai szociális munkással vagy pszichológussal. Az lehet az első lépés, hogy kimondod: „Nehézségeim vannak, és szeretnék beszélni róla.” Ez lehet az út kezdete ahhoz, hogy visszatalálj a saját ritmusodhoz.

• Ha észreveszed magadon, hogy a napirended felborult, és nehezen tudsz a korábbi rutinodhoz visszatérni, jó, ha tudod, hogy nem kell egyedül megoldanod ezt a helyzetet.
• Beszélhetsz valakivel, akiben megbízol arról, hogy miért nehéz most a mindennapi élet – akár egy szülővel, pedagógussal, iskolai szociális munkással vagy pszichológussal. Elmondhatod, hogy miért távolodtál el a közösség mindennapokban zajló életétől, vagy problémát jelent-e bekapcsolódni a barátaid programjaiba.
• Fontos, hogy jelezd az érzéseidet: ha fáradtnak, kimerültnek, aluszékonynak érzed magad, nyugodtan beszélj róla. Ez nem a gyengeség jele, hanem az első lépés a változás felé. Ha sejted, érted a fáradtságod okát, azt is tedd nyílttá! Akkor lehet segíteni neked, ha a kényes információkat sem hallgatod el!
• Ha arra gondolsz, hogy titokban tarts valamit, gondold át, hogy ezzel nem kerül-e veszélybe a saját vagy mások biztonsága. A felnőttek bevonása segít abban, hogy a helyzet biztonságos legyen, és valódi segítséget kapj.
• Ne hagyd, hogy a nehézségek maguk alá gyűrjenek – kérj segítséget! Ez rólad szól, és a legelső lépés, hogy kimondod: „Most nehézségeim vannak, és szeretnék beszélni róla.”

Ha egy diákod elkezd kiszámíthatatlanná válni a mindennapokban – nem végzi el a feladatait, gyakran hiányzik az iskolából, nem jár el edzésre vagy különórára –, az nem csak fegyelmezetlenség jele lehet.

Figyeld meg, ha megmagyarázhatatlanul fáradt, alszik az órán, vagy kimerült és szétesett. Az is intő jel, ha kimarad a közösségi eseményekből, kirándulásokból, vagy ha nem lehet bevonni a közös programokba. Ha a testi higiéniáját is elhanyagolja, az szintén jelzés lehet: valami nincs rendben.

Ilyenkor fontos, hogy ne söpörd félre a gyanút. Jelezheted neki, hogy aggódsz, és nem tudsz hinni minden magyarázatának. Mondd ki: a torzítás és a megbízhatatlanság megingatja a bizalmat köztetek. De biztosítsd arról, hogy nem a büntetés a célod, hanem a megoldáskeresés.

Ha a helyzet komolyabbnak tűnik, vond be a kollégákat, az iskolapszichológust, az iskolai szociális munkást. És jelezd a diáknak is, ha a szülővel szeretnél beszélni – így nem a háta mögött történnek a lépések, és kisebb az esélye, hogy elforduljon tőled.

Nem kell diagnosztizálnod – de a figyelmed kulcsfontosságú. Te lehetsz az első, aki észreveszi, hogy segítségre van szüksége.

• Ha úgy érzed, valami nincs rendben egy diákkal, mondd el neki nyíltan. Jelezheted, hogy aggódsz érte, és bizonytalan vagy a hogyléte miatt. Mondd el azt is, hogy hiányzik a közösség életéből, és mennyivel jobb volt, amikor aktívan részt vett a közös munkában, programokban.
• Érdemes kimondanod: nehéz előre tervezni, ha kiszámíthatatlan a holléte – ez nemcsak benned, hanem az osztályközösségben is félelmet és bizonytalanságot kelt. Erősítsd meg benne: ő is hatással van a közösségre, és a közösség is rá.
• Fontos, hogy biztosítsd róla: nem az önállóságában akarod korlátozni. De nyugodtabb vagy, ha beavat a történésekbe, és nem kell találgatnod. Jelezd: bármit elmondhat neked, mert nem a büntetés a célod, hanem a megoldáskeresés – ehhez viszont szükség van az ő őszinteségére.
• Tisztázd azt is, hogy bízhat benned, de vannak helyzetek, amikor másokat is be kell vonnod. Ha önmagára vagy másra veszélyes, nem maradhatsz egyedül az információval. És jelezd nyíltan: a szülővel is meg szeretnéd osztani az aggodalmaidat. Ha mindez nyílt lapokkal történik, sokkal kisebb az esélye annak, hogy bizalomvesztés alakuljon ki.
• Ne maradj egyedül a kételyeiddel! Kérd ki a kollégák véleményét, beszélj az iskolapszichológussal vagy az iskolai szociális munkással. Ha megosztod a terheket, sokkal nagyobb eséllyel tudtok valódi segítséget nyújtani a diáknak.