Ha a társaid körében tapasztalsz furcsa szokásokat vagy viselkedést, mondjuk lecserélt barátokat, fontos, hogy olvasd el az alábbiakat!

Lehet, hogy új, eddig ismeretlen személyek jelentek meg a baráti körében. Néha ezek a barátok idősebbek, és az ismeretség nem az iskolában alakult ki.

Előfordulhat, hogy korábbi barátairól leértékelően beszél, vagy úgy tekint rájuk, mintha „soha meg nem történt” barátságok lennének. Lehet, hogy éppen veled szakította meg a kapcsolatot, és emiatt elhanyagol téged.

Észreveheted, hogy nehezen fogadja el, hogy az új barátai nem feltétlenül olyan tökéletesek, mint amilyennek ő látja. Gyakran „megtapad” az új közösségben, és a régi társas eseményeket kerülheti vagy kínosnak találhatja.

Beszélj vele őszintén az érzéseidről! Mondd el, hogy hiányzik a régi közös idő, és szeretnéd megérteni, miért vonzódik az új barátaihoz.

Kérdezd meg, mit tart érdekesnek az új társaságban, és hallgasd meg anélkül, hogy ítélkeznél. Ha lehet, találjatok közös pontokat, amiben újra kapcsolatba kerülhettek.

Ne cipeld egyedül a terhet! Ha aggódsz a barátod döntései miatt, kérj segítséget egy felnőttől – szülőtől, pedagógustól vagy iskolai szociális munkástól –, hogy biztonságban legyen mindkettőtök számára.

• A legfontosabb: ne vedd magadra! Ha te vagy az elhanyagolt barát, ne gondold, hogy lecserélhető vagy értéktelen vagy. Vele történik éppen valami, amit nehéz megérteni, de ennek nem te vagy az oka.
• Őszinte kíváncsisággal érdeklődhetsz: miért kedvelte meg az új barátait, mitől érdekes számára az új társaság.
• Elmondhatod, hogy hiányzik a régi baráti közeg, és hogy egyre nehezebb vele kapcsolatba kerülni. Nyugodtan beszélj a saját érzéseidről ezzel kapcsolatban. Kifejezheted az aggodalmadat, csalódottságodat, dühödet is – de mindig a saját érzéseidről beszélj, ne minősítsd őt.
• Biztosíthatod róla, hogy bármit elmondhat neked, próbálsz segíteni. Ehhez azonban szükség van az ő őszinteségére is.
• Ha arra kér, hogy legyél a cinkosa és ne áruld el őt, fontos mérlegelned, hogy a titoktartással nem kerül-e veszélybe. Azzal, hogy beavatsz egy felnőttet, a biztonságról gondoskodsz.
• Kérj segítséget egy felnőttől – szülőtől, pedagógustól, iskolai szociális munkástól, iskolapszichológustól. Ez nem árulás, hanem a biztonságos megoldás érdekében tett lépés. Ne cipeld egyedül a terhet.

Ha azért vagy itt, mert úgy érzed, valami nincs rendben veled – furcsán érzed magad, aggódsz a saját állapotod, szokásaid miatt, vagy a környezeted jelez vissza dolgokat, amiket nehéz megérteni –, akkor fontos, hogy tudd: nem vagy egyedül. Olvasd el, mit tehetsz magadért, hogyan kaphatsz támogatást!

Lehet, hogy észrevetted, hogy a baráti köröd változik: új, eddig ismeretlen személyek jelentek meg, és előfordulhat, hogy ezek a barátok idősebbek, vagy az iskolán kívül ismerted meg őket.

Lehet, hogy a korábbi barátságaidat másként látod most, esetleg úgy érzed, mintha azok a kötelékek soha nem is léteztek volna, és előfordulhat, hogy a régi társak elhanyagoltnak érzik magukat emiatt.

Érdemes elgondolkodnod rajta, miért vonzódsz az új társasághoz, és mi az, ami érdekes számodra ezekben a kapcsolatokban. Próbálj nyitott maradni arra, hogy mások érzéseit is figyelembe vedd, miközben a saját szükségleteidet is tiszteletben tartod.

Ha úgy érzed, hogy a változások miatt nehezen boldogulsz, vagy feszültséget okoz a helyzet, ne cipeld egyedül a terhet. Beszélj valakivel, akiben megbízol – szülővel, pedagógussal vagy iskolapszichológussal – hogy biztonságban érezhesd magad és a barátaidat, és kapj segítséget a helyzet kezeléséhez.

• Elképzelhető, hogy te is beleszédülsz ebbe a sok változásba és abba, ahogy az emberek kicserélődnek körülötted. Érthető, hogy éppen te is a helyedet keresed a világban, vagy éppen a szűkebb közegedben. Éppen te is alkalmazkodsz egy nehéz helyzethez, amit talán még te sem értesz teljesen.
• Próbálj őszintén reflektálni arra, hogy miért vonzódsz az új barátaidhoz, és mi az, ami igazán érdekes számodra ezekben a kapcsolatokban. Érdemes átgondolni, hogyan tarthatnád tiszteletben a régi baráti kötődéseidet, miközben új kapcsolatokat is építesz.
• Ha azt érzed, hogy a helyzet megterhelő, vagy bizonytalan vagy abban, hogyan kezeld a baráti változásokat, fontos, hogy ne cipeld egyedül a terhet. Beszélj valakivel, akiben megbízol – szülővel, pedagógussal, iskolai szociális munkással vagy iskolapszichológussal –, hogy biztonságban érezhesd magad, és segítséget kapj a helyzet kezeléséhez.

Ha azt veszed észre, hogy egy diákod új, eddig ismeretlen személyekkel veszi körül magát, figyeld a változásokat! Néha az új barátok idősebbek, és az ismeretség nem az iskolában köttetett!

Figyeld meg, ha korábbi barátairól leértékelően beszél, vagy úgy említi őket, mintha soha meg sem történtek volna! Érdemes észrevenni, ha az új közösségben erősen „megtapad”, és a korábban látogatott társas eseményeket hanyagolja vagy kínosnak tartja!

Mondd el neki őszintén, hogy aggódsz érte, de a célod nem a büntetés, hanem a támogatás! Kérdezd meg, hogyan érzi magát az új baráti körben, és beszéljétek át a változásokat!

Ha úgy látod, hogy a helyzet komolyabb, ne maradj egyedül a kételyeiddel! Kérd ki a kollégák véleményét, és vond be szükség esetén az iskolai szociális munkást vagy az iskolapszichológust! Jelezd neki is, ha a szülőkkel szeretnél beszélni – ha mindez nyíltan történik, kisebb az esélye a bizalomvesztésnek!

• Érdeklődj őszinte kíváncsisággal: miért kedvelte meg az új barátait, mitől fontos számára ez a társaság! Közben jelezheted neki, hogy érdekel, ő hogyan éli meg ezt a változást.
• Érdemes rákérdezned arra is, hogy a családdal milyen keretekben állapodtak meg, és ő maga mennyire tud ezekhez kapcsolódni. Ez segíthet abban, hogy lásd, mennyire érzi magáénak a szabályokat.
• Segíthet, ha közösen lementitek a telefonjára a Hazakísérő Telefon telefonszámát! (06 80 442 422) Így van egy biztonsági kapaszkodója, ha bajba kerül.
• Fontos, hogy biztosítsd róla: bármit elmondhat neked. Nem a büntetés a cél, hanem az, hogy együtt találjátok meg a megoldást. Ehhez azonban az ő őszintesége is szükséges.
• Mondd el, hogy bízhat benned, de világosan jelezd azt is, ha lesz olyan helyzet, amikor muszáj mást is bevonni (például, ha önmagára vagy másra veszélyt jelent). Ez őszinte és bizalomépítő hozzáállás.
• Érdemes előre jelezni, ha a szülővel is szeretnéd megosztani az aggodalmaidat. Ha nyílt lapokkal játszol, és nem a háta mögött történik mindez, sokkal kisebb a bizalomvesztés esélye.
• Ne maradj egyedül a kételyeiddel vagy félelmeiddel! Beszélj a kollégáiddal, kérd ki az iskolai szociális munkás vagy az iskolapszichológus véleményét is!