Ha a társaid körében tapasztalsz furcsa szokásokat vagy viselkedést, ami a hangulatingadozást érinti, fontos, hogy olvasd el az alábbiakat!

Lehet, hogy a barátod érthetetlenül ingerlékeny lesz, vagy éppen nagyon felpörög. Néha akár kiugróan jó kedve is lehet, amit kívülről nehéz megérteni.

Előfordulhat, hogy motiválatlan, megközelíthetetlen, és látszólag semmi sem érdekli. Máskor kimerült, lehangolt, szomorú, vagy ürességet érez.

A hangulata nehezen kiszámítható, és nem mindig lehet tudni, hogy mi váltja ki a változást.

• Felvállalhatod, hogy nem teljesen érted, miért változik a kedve, de erősítsd meg benne, hogy mellette állsz!
• Ajánld fel, hogy beszélgessetek; hagyd, hogy ez számára lehetőség legyen, ne kötelező feladat. Előfordulhat, hogy tehetetlennek érzed magad, ez teljesen normális. Avass be egy megbízható felnőttet is!
• Ismertesd vele azokat a lehetőségeket, ahol további segítséget kérhet: pedagógus, iskolai szociális munkás, iskolapszichológus, közeli ifjúsági iroda (ha van).
• Biztosíthatod róla, hogy bármit elmondhat neked, próbálsz segíteni, de ehhez szükség van az ő őszinteségére is.
• Ha arra kér, hogy legyél a cinkosa és ne áruld el őt, mérlegeld, hogy a titoktartás nem helyezi-e veszélybe őt. Azzal, hogy beavatsz egy felnőttet, a biztonságáról gondoskodsz!
• Kérj segítséget egy felnőttől (szülőtől, pedagógustól, iskolai szociális munkástól, iskolapszichológustól), az ő és a saját érdekedben is. Ne cipeld egyedül a terhet!

Ha azért vagy itt, mert úgy érzed, valami nincs rendben veled – furcsán érzed magad, aggódsz a saját állapotod, szokásaid miatt, vagy a környezeted jelez vissza dolgokat, amiket nehéz megérteni –, akkor fontos, hogy tudd: nem vagy egyedül. Olvasd el, mit tehetsz magadért, hogyan kaphatsz támogatást!

Előfordulhat, hogy egyik pillanatban motiváltnak érzed magad, máskor pedig teljesen kedvetlen vagy, kimerültnek, szomorúnak, vagy üresnek érzed magad. Máskor talán hirtelen dühbe gurulsz, és nehéz féken tartanod magad. Ezek a változások nagyon megterhelőek lehetnek, és néha nehéz őket megérteni vagy irányítani.

Ne hagyd, hogy ezek az érzések elszigeteljenek! Beszélj valakivel, akiben megbízol – szülővel, pedagógussal, iskolai szociális munkással vagy iskolapszichológussal. Ők segíthetnek abban, hogy megtaláld a módját, hogyan birkózz meg a hangulatingadozásokkal, és hogy biztonságban érezhesd magad a mindennapokban.

• Felvállalhatod, hogy néha te sem érted pontosan, miért változik a hangulatod, és ez rendben van. Fontos, hogy tudd: nem vagy egyedül, és vannak, akik melletted állnak.
• Ha szeretnél, beszélgethettek róla valakivel; ez nem kötelező feladat, hanem egy lehetőség arra, hogy megossz valamit, ami nyomaszt. Ha úgy érzed, nehéz egyedül, bevonhatsz egy megbízható felnőttet is.
• Tudd, hogy vannak helyek, ahol további támogatást kaphatsz: pedagógus, iskolai szociális munkás, iskolapszichológus vagy a közeli ifjúsági iroda. Ők segíthetnek abban, hogy biztonságban érezd magad, és megtaláld, hogyan birkózhatsz meg a hangulatingadozásokkal.
• Ha arra kérsz valakit, hogy titokban tartsák a dolgaidat, mérlegeld, hogy ezzel nem kerül-e veszélybe a biztonságod. Egy felnőtt bevonása a védelmedet szolgálja.
• Ne cipeld egyedül a terhet! Kérj segítséget – ez nem gyengeség, hanem egy bátor lépés, ami a te és a környezeted biztonságát szolgálja.

Előfordulhat, hogy a diák érthetetlenül ingerlékennyé válik, vagy éppen felhangolt, esetleg kiugróan jókedvű lesz – olykor kívülről nehezen értelmezhető módon.

Máskor motiválatlannak tűnik, nem vonható be a közös feladatokba, és nehezen megközelíthető. Megeshet, hogy kimerült, lehangolt, szomorú, vagy egyszerűen ürességet érez, ami szintén megnehezíti a kapcsolatfelvételt.

Hangulata sokszor kiszámíthatatlan, és nem mindig világos, mi váltja ki a változásokat. Ez a bizonytalanság mind a tanár, mind a diák számára nehéz helyzetet teremthet.

A legfontosabb, hogy ne próbáld azonnal „megoldani” a helyzetet, hanem figyelmesen, empatikusan közelíts hozzá, és észleld a mintázatokat. A nyitott, biztonságos kommunikáció kulcsfontosságú.

• Felvállalhatod, hogy nem pontosan érted, miért változik a kedve, de megerősítheted abban, hogy mellette vagy.
• Ajánld fel neki a beszélgetés lehetőségét! Legyen ez számára választási lehetőség, ne kötelező feladatként jelenjen meg.
• Ismertesd azokat a lehetőségeket, ahol további segítséget kaphat: az iskolai szociális munkás, az iskolapszichológus, vagy egy közeli ifjúsági iroda (ha van).
• Biztosíthatod róla, hogy bármit elmondhat neked. Nem a büntetés a célod, hanem a megoldás keresése – ehhez azonban szükség van az ő őszinteségére is.
• Tisztázd, hogy bízhat benned, de tedd nyílttá, mikor kell másokat is bevonni a megosztott információkba (például ha önmagára vagy másra veszélyes).
• Jelezd, hogy a szülővel is szeretnéd megosztani az aggodalmaidat! Ha nyílt lapokkal játszol, és nem a háta mögött történnek az események, kisebb a bizalomvesztés esélye.
• Kérd ki a kollégák véleményét is! Beszélj az iskolai szociális munkással vagy az iskolapszichológussal, ne maradj egyedül a kételyeiddel vagy félelmeiddel.