Ha a társaid körében tapasztalsz furcsa szokásokat vagy viselkedést, ami az egyre romló teljesítményt érinti, fontos, hogy olvasd el az alábbiakat!

Lehet, hogy a barátod nem akar iskolába, edzésre vagy különórára menni, és látszólag nem érdekli a várható eredménye.

Észreveheted, hogy érdektelen az eredményeivel kapcsolatban, vagy éppenséggel erős szorongást tapasztalsz nála a teljesítménye miatt.

Lehet, hogy nem vesz részt olyan feladatokban, amelyek a teljesítmény visszajelzésére szolgálnak, például dolgozat írásakor.

Gyakran a körülményekre – pedagógusokra, edzőre, iskolára vagy az otthoni helyzetre – hárítja a felelősséget, akár oly módon, hogy közben figyelmen kívül hagyja saját befolyását eredményei alakulására.

Előfordulhat, hogy az eddigi érdeklődési köreit hanyagolja, és új dolgok sem kötik le a figyelmét.

Lehet, hogy a jövővel kapcsolatban közömbös: „lesz, ami lesz” hozzáállást tanúsít.

Ne hagyd figyelmen kívül a jeleket! Beszélgess vele nyugodtan, elfogadó légkörben.

Ha aggódsz érte, ajánld fel, hogy együtt keressetek segítséget egy felnőttől, legyen az szülő, pedagógus vagy iskolapszichológus!

• Érdemes megkérdezni tőle, hogy szerinted miben tudnál segíteni neki, és azt is, hogy szerinte ki tudná még támogatni.
• Elmesélheted, ha veled is történt már hasonló, elmondhatod, mi vezetett oda és hogyan próbáltad megoldani a helyzetet. Mindenki más, és nem biztos, hogy a te módszered számára is működik, de ettől még reményt adhat.
• Biztosíthatod róla, hogy bármit elmondhat neked, próbálsz segíteni. Ehhez azonban fontos az ő őszintesége.
• Ha arra kér, hogy legyél a cinkosa, és ne áruld el őt, mérlegeld, hogy a titoktartás nem kerül-e veszélybe. Emlékeztesd magad, hogy a felnőtt bevonása a biztonságot szolgálja.
• Ne cipeld egyedül a terhet! Kérj segítséget egy felnőttől – legyen az szülő, pedagógus, iskolai szociális munkás vagy iskolapszichológus – az ő érdekében és a saját érdekedben is.

Ha azért vagy itt, mert úgy érzed, valami nincs rendben veled – furcsán érzed magad, aggódsz a saját állapotod, szokásaid miatt, vagy a környezeted jelez vissza dolgokat, amiket nehéz megérteni –, akkor fontos, hogy tudd: nem vagy egyedül. Olvasd el, mit tehetsz magadért, hogyan kaphatsz támogatást!

Ha az iskolai teljesítményed romlik, és egyre kevésbé érdekelnek a korábbi eredményeid, fontos, hogy tudd: nem vagy egyedül, és nem kell elrejtened az érzéseidet.

Lehet, hogy nem szeretnél iskolába, edzésre vagy különórára menni, és gyakran szorongsz a teljesítményed miatt. Észreveheted, hogy elkerülöd a feladatokat, amik visszajelzést adnának az eredményeidről, vagy egyszerűen csak tehetetlennek érzed magad velük szemben.

Előfordulhat, hogy az eddigi érdeklődési köreid már nem kötnek le, és az új dolgok sem foglalkoztatnak, vagy a jövővel kapcsolatban közömbösnek érzed magad. Ez teljesen normális lehet abban a helyzetben, amikor nehézségekkel küzdesz.

Ne feledd, hogy beszélhetsz valakivel, akiben megbízol – szülővel, pedagógussal, iskolai szociális munkással vagy iskolapszichológussal. Ők segíthetnek átlátni a helyzetedet, és támogatni abban, hogy visszanyerd a kontrollt a mindennapjaid felett.

Az érzéseid kimondása nem gyengeség, hanem az első lépés afelé, hogy újra stabil legyen a napi rutinod és a teljesítményed. Ne maradj egyedül a romló eredmények nyomása alatt: kérj segítséget, mert megérdemled a támogatást.

• Érdemes elgondolkodnod rajta, kiben bízhatsz, akinek elmondhatod, mi nehéz számodra, és ki tudna támogatni abban, hogy visszanyerd a kontrollt a tanulmányaid vagy a mindennapjaid felett.
• Ha már előfordult veled hasonló, gondold át, mi vezetett oda, és hogyan próbáltad megoldani a problémát. Mi működött akkor? Nem biztos, hogy a korábbi módszereid most is sikeresnek bizonyulnak, de reményt ad annak tapasztalata, hogy régebben már képes voltál fordítani a helyzeteden. Ha máskor is tanácstalan voltál hasonló helyzetben, akkor segítség igénybevételével tehetsz lépéseket egy átfogóbb megoldás felé.
• Fontos, hogy őszinte legyél magaddal és másokkal is. Ha elmondod a nehézségeidet valakinek, aki segíteni próbál, az az első lépés a változás felé.
• Ha arra kérsz valakit, hogy tarts titkot, gondold át, nem kerül-e ezzel veszélybe a biztonságod. A felnőtt bevonása nem ellened van, hanem a biztonságodat szolgálja.
• Ne cipeld egyedül a terhet! Kérj segítséget valakitől – szülőtől, pedagógustól, iskolai szociális munkástól vagy iskolapszichológustól – az érdekedben és azért, hogy újra stabilabbnak érezhesd a mindennapjaidat.

Ha azt látod, hogy egy diák egyre kevésbé lelkesedik az iskolai feladatok, edzés vagy különóra iránt, és nem érdekli a várható eredmény, érdemes odafigyelni. Figyeld meg, ha láthatóan érdektelen az eredményeivel kapcsolatban, vagy épp ellenkezőleg: erős szorongást tapasztalsz nála a teljesítménye miatt.

Ha nem vesz részt a visszajelzést célzó feladatokban – például dolgozatíráskor –, vagy téves információkat oszt meg az eredményeiről, mondd el neki nyíltan: aggódsz érte, és bizonytalan vagy a helyzetét illetően. Ha másokat hibáztat, például a pedagógust, edzőt, az iskolát vagy az otthoni körülményeket, erről érdemes lehet beszélgetni, de erősítsd meg abban is, ha ő maga tud hatást gyakorolni a dolgok változására.
Segíts neki meglátni, hogy a viselkedése és hozzáállása hatással van az osztálytársaira, a közösségre, és ugyanígy a közösség is hat rá.

Biztosítsd arról, hogy bármit elmondhat neked. Nem a büntetés a célod, hanem a megoldáskeresés – ehhez viszont szükség van az ő őszinteségére és együttműködésére. Ha a helyzet komolyabbnak tűnik, vonj be kollégákat, az iskolapszichológust vagy az iskolai szociális munkást. És jelezd a diáknak, ha a szülőkkel is szeretnél beszélni – ha ez nyíltan történik, kisebb az esélye a bizalomvesztésnek.

Nem kell diagnosztizálnod – de a figyelmed kulcsfontosságú. Te lehetsz az első, aki észreveszi, hogy a diák támogatásra szorul, és a megfelelő eszközökkel segíthet a változásban.

• Ha azt tapasztalod, hogy egy diák teljesítménye romlik, fontos, hogy a segítségnyújtás során ne szégyenítsd meg őt az osztályközösség előtt! Beszélgess vele nyugodtan arról, hogy ő hogyan látja a tanulmányai, sportteljesítménye vagy hobbijai alakulását! Osszátok meg egymással, hogy azonosan vagy másként látjátok-e a helyzetet!
• Kérdezd meg tőle, szerinte mi állhat a változások mögött, és hogyan lehetne ezen segíteni. Érdemes azt is megkérdezni, hogy szerinte te miben tudnál támogatást nyújtani. Mesélhetsz neki arról is, hogy más diákok esetében milyen okokat tapasztaltál a hasonló teljesítményváltozások mögött – és kérdezd meg, vajon ezek valamelyike rá is igaz lehet-e.
• Biztosítsd róla, hogy bármit elmondhat neked. Nem a büntetés a cél, hanem a megoldáskeresés – ehhez viszont szükség van az ő őszinteségére. Tisztázd, hogy bízhat benned, de nyíltan jelezd, amikor másokat is be kell vonnod a megosztott információkba (például, ha önmagára vagy másra veszélyes).
• Jelezd, hogy a szülőkkel is szeretnéd megosztani az aggodalmaidat. Ha mindez nyíltan történik, kisebb az esélye a bizalomvesztésnek.
• És ne maradj egyedül a kételyeiddel! Kérd ki a kollégák véleményét, beszélj az iskolai szociális munkással vagy az iskolapszichológussal. Ha a terheket megosztod, sokkal nagyobb eséllyel tudtok közösen valódi segítséget nyújtani a diáknak.