Hatás tekintetében azokat az anyagokat tekintjük drognak, melyek a központi idegrendszer működését befolyásolják. Ez nem függ össze azzal, hogy legálisan vagy illegálisan hozzáférhető-e az adott pszichoaktív szer. Három nagy csoportba oszthatóak ezek az anyagok. A depresszánsok nyugtató, szorongásoldó hatással bírnak, ide tartoznak az opiátok (pl. a heroin, a metadon, az ópium, a morfin és a kodein), az olyan, eredendően orvosi rendelvényre kapható gyógyszerek, melyeket visszaélésszerűen is szoktak használni (nyugtató, altató, szorongásoldó készítmények) és az alkohol is. A második csoportba a stimuláns szerek tartoznak, ezek élénkítő, aktivizáló, „pörgető” hatást gyakorolnak a használóra, ilyen a kokain, az amfetamin, de az elmúlt két évtizedben terjedő dizájner drogok közt is találunk stimuláns hatású szereket. A harmadik szercsoportot a hallucinogének alkotják, ezek az észlelés módosulását és a valóságérzékelés torzulását eredményezik, ide sorolható az LSD, a meszkalin, a pszilocibin, de a marihuánát is ekként tartjuk számon. Ma már kevésbé szokás könnyű- és nehéz drogokról beszélni, bár vannak olyan szerek, amik nagyobb valószínűséggel és könnyeben alakítanak ki függőséget (pl. kokain, heroin). Arra sem lehet teljes biztonsággal hagyatkozni, hogy egy szer természetes előfordulású-e vagy sem. A drogok az említett hatásuktól függően más-más kockázatot hordozhatnak, de nem kizárható a szervműködés zavarának kialakulása (például szívritmuszavar), mint ahogy a társuló pszichiátriai tünetek megjelenése (pl. paranoid gondolatok, téveszmék, szorongás, a valósággal való kapcsolat fellazulása) is fennálló rizikó lehet. Bár nem lehet egységes megállapítást tenni az össze illegális szerről, de a fogyasztó nem lehet biztos abban, hogy azt kapja, amit vár: sokszor ugyanolyan fantázianév alatt eltérő összetételű vagy koncentrációjú anyagot kap a fogyasztó, ami akár túladagolást és visszafordíthatatlan károkat eredményezhet. Különösen veszélyeztetettek azok a drogfogyasztók, akik intravénásan használnak drogokat, ebben az esetben a járulékosan kialakuló fertőzések rizikója is fennáll.

Forrás:
Demetrovics, Zs. (2007). Pszichoaktív szerek. In Zs. Demetrovics (Ed.), Az addiktológia alapjai I. (pp. 47-72). ELTE Eötvös Kiadó.
Rácz, J. (1988). A drogfogyasztó magatartás. Medicina Könyvkiadó.