Nem túlzás az alkoholt a drogok közé sorolni, hiszen a legnyilvánvalóbb különbség a kábítószerként emlegetett szerek és alkohol közt az, hogy utóbbi legálisan fogyasztható, beszerezhető és részben legálisan elő is állítható. Ugyanakkor a központi idegrendszer működését befolyásolja, éppen úgy, mint a drogok. Hatását tekintve az alkoholra úgynevezett depresszáns szerként gondolunk, ez azt jelenti, hogy eleinte oldja a szorongást, nyugtatóan hat, enyhíti a bűntudat és a magány érzését. Rövid távon, vagyis az alkoholfogyasztás alkalmával leginkább a gátlások oldása tapasztalható: a szabályok követése fellazul, javul a kedélyállapot, könnyebben teremt kapcsolatot a fogyasztó, mindeközben a mozgáskoordináció romlik, a beszéd elkentté válhat. Az önkontroll és az önérzékelés hanyatlik, vagyis a fogyasztó nem feltétlenül veszi észre azokat a változásokat, amiket mások érzékelnek a viselkedésében. Ez már veszélyforrás: könnyebben vállalunk kockázatot, agresszívabban lépünk fel, vakmerőbbek leszünk. Az alkohol lebontásában idővel változás állhat elő, amit az egyén úgy tapasztal meg, hogy egyre többet kell innia a várt hatás eléréséhez. A függőség így tud aztán kialakulni. A hosszabb távú hatások közt említhetőek a testi panaszok és tünetek: az alkohol károsítja a sejteket, hozzájárul a vitaminhiány kialakulásához, csökken a falósejtek funkciója, a májkárosodás rizikója nő. Ahogy a test, úgy a lélek is válaszol: állandósul a szégyenérzet, kiüresedettség tapasztalható, irányíthatatlanná válik az életvezetés, de diagnosztizálható pszichiátriai betegségek is megjelenhetnek a függőséggel együttesen.

Forrás:
- Demetrovics, Zs. (2007). Pszichoaktív szerek. In Zs. Demetrovics (Ed.), Az addiktológia alapjai I. (pp. 47-72). ELTE Eötvös Kiadó.
- Rácz, J. (1988). A drogfogyasztó magatartás. Medicina Könyvkiadó.